az ELŐZŐ ÍRÁSOM témaestjén. A két zenekar frontembereivel, Sorbonne Gergővel és Jáde Leventével beszélgettem a minap. Illetve sajnos már másfél hete. Első interjú, na. Nem volt élethelyzet vágásra az elmúlt napokban, legközelebb készülök.
Belső Marcell rendező úrnak (improvizatív segítségnyújtás, kamera). - LEGÚJABB FILMJE - amiben egyébként én is szereplek.
Áron Andris zenész úrnak (ListenTheCook intro musica kredit)
Fellépett a Jáde Nyúl, majd jött The Adolescens, végül a Sorbonne Sexual zárta az estet tegnap a Király utcában. A Jáde + Sorbonne engem egészen meggyőzött, míg a Serdülők zenéjéről kiderült sajnos, hogy nem az én stílusom. A közönség élvezte a performanszukat, meg nem volt igazából kritikus hiba a fellépésen, de nekem nem jöttek át a kigombolt ingek és tinédzser mellkasok. Nem összekeverendők a 80-as évekbeli hardcore punk mozgalom atyjaival, viszont nálam ők a közönségdíjasok, mivel rajtuk voltak az este folyamán a legtöbben. Meg is osztom veled a számot, ami megtetszett a koncertjükön.
A hét elején, október 10-én jelent meg a Jáde Nyúl új EP-je, a Mi a Széllel Járunk c. közepes méretű album! Ennek örömére a tegnapi (kinek, mikor, mi), csütörtöki napon rendezték meg a srácok a lemezbemutató koncertet, amire meghívták az általam is kedvelt Sorbonne Sexualt. Úgy éreztem, a megjelenésem kötelező a helyszínen, így hát el is mentem a zsúrra mulatni.
Nem viccelek, tényleg! Legeslegelső interjúmra készültem, méghozzá a két baráti zenekar frontemberével, Kovács Leventével a Jádéből és Karádi Gergővel a Sorbonne-ból. Az interjú hamarosan megnézhető (!) lesz, hála Belső Marcell cimborámnak, aki vállalta a mozgóképek lövését az este alatt. Varázslatos rendező mester Ő, a héten közösen forgattunk a lakásán egy vizsgafilmet, amiben én is feltűnök (!!) majd. Posztolásra kerül a videóinterjú a facebook oldalamra (!!!) is majd a napokban. Egyszóval mennek előre a dolgok.
El lettem bűvölve a Jáde Nyúl új EP-je által! Kétszer is. Egyrészt élőben, a koncerten, másrészt az eseményt megelőző napon hallgattam szörnyű fogfájás közepette, s csodák csodájára elmulasztotta a fájdalmaimat. Lehet a pszichedelikus hangzásvilág miatt, ami különösen kedves a lelkemnek. Lehet a fület simogató keverés tehetett róla (Beke István - gratula). Mutatom:
Az első szám (Balatonakárhol) ugyan még nem indul olyan erősen, de végighallgatva az albumot, azt vettem észre, hogy ejha, ez nagyon egyben van. Szép ívet vezetnek végig számok, az album pedig kicsúcsosodik, a lemez címét adó, Mi A Széllel Járunk című hőseposzban. Aztán azt vettem észre, hogy már harmadszor hallgatom újra az öt számot. A Rozsdaváros EP óta - szerény véleményem szerint - kiemelkedő irányba mozdultak el hangszerelésileg és a szöveg világ is sokkal komolyabb lett az új nótákban. Kedvenc söraim a felvételről:
És ha elég erősen gondolunk rá, átváltozunk angyalokká
nem kell tovább korán kelni, egész évben mákosbejgli...
Minden magyar jóembert gyötrő gondolatok. Felocsúdva az albumhallgatásból, rájöttem, hogy megszegem a KETTŐVEL EZELŐTTI ÍRÁSOMBAN EMLÍTETTEKET, hogy csak Gergővel (Sorbonne Sexual) fogok interjúzni. Világossá vált számomra, hogy dupla riport lesz, Levente (Jáde Nyúl) is szót fog kapni a koncertek után. Jádéék koncertje, egyébként, igazán erősre sikeredett, azonban feltűnt a nagy kontraszt a régi és új számok között. A kontraszt tárgya pedig a minőség volt, nekem sokkal nagyobbat ütöttek az új számok, mint a régiek. Így tovább fiúk!
Méghozzá pompás kivitelezés kíséretében. Sajnáltam, hogy elszivárgott a nézőközönség az esti órák miatt, lemaradtak a népek a minőségi, underground zenéről. Volt egy kis csúszás, Sorbonnék így csak rendkívül későn, fél 12-kor tudtak kezdeni. Őszintén bevallom, már megalakulásuk óta ismerem a zenekart, így kicsit elfogultnak érzem magam ahhoz, hogy objektívan fogalmazzak bármilyen cselekedetükről. Ez ilyen. Évente átlagosan hat koncertjükön veszek részt, így viszonylag szakértőnek érzem magam a zenekar történetével, zenéjével, alkotásaival kapcsolatban.
Hangszertudásilag, hangszerelésügyileg, élő produkció összerakás-ügyileg, felvételek minősége szempontjából, s nincs is kedvem tovább sorolni, mert beleunnál, kedves Olvasó. Őszinte gitár riffek, megalkuvást nem tűrő szövegvilág, egyedi hangzásvilág (de ugyanakkor nekem már "magyaralterből" túlcsordul) jellemzi a zenekart. Ha szereted a Quimbyt, a Kispált, HS7-et, 30Y-t, de ugyanakkor nem rémülsz meg a csavarós gitárjátéktól sem, akkor mindenképp ajánlom a zenekart meghallgatásra.
Nagyon ügyesek lettek a srácok öt és fél év együtt zenélés után! Peckes ütemek, szívhez szóló, "karádis" szövegvilág és karakteres zenei fordulatok adják a magját nem csak felvételen, hanem élőben elmuzsikálva is. Ritmus szekció legalább annyira összetart, mint egy korona ékszer-évfordulós (75 év) házaspár. Két gitár nagyon együtt van, egymást kiegészítések páratlanul megtörténnek, csak ritkán fordul elő káosz. Persze csak azért, mert az egyik gitáros viccel, nem hibázik.
Mielőtt túlajnároznám a zenekart: az egyetlen hiba, hogy a frontember úr nem tudja elhagyni a színpadot. Lecsengett a performansz ejakulálása után a végső szám is, túl vagyunk a lényegen, már a harmadik végső tus is megvolt, a lelkes közönség pihegve fordulni a kijárat felé, de akkor, csak azért is megjelenik még egy utolsó, egyszemélyes akusztikus nótára. Nem baj, azért szeretünk!
Itt hallgathatsz a zenekartól felvételeket.
Mire figyelj akkor a következő napokban:
Facebook oldalam indul: KATTINTS IDE, kövessél, köszi. Ha érdekesnek találtad az írásomat, eddigi szövegelésemet ezen a blogon, ne hagyj ki és ne hagyj éhen. Lesznek még a blognál is szórakoztatóbb tartalmak, szépen lassan elkezdem használni az fb oldalt aktívan.
Hamarosan a videóinterjú is közlésre kerül, a facebook oldalon lesz posztolva.
Fentebb említettem, hogy megjelenek egy rövidfilmben (rendező: Belső Marcell), egy-két nap múlva csatolok linket is, egyelőre még nem publikus az alkotás.
Köszi a figyelmet, ebből a cikkből a kaja kimarad, de azért jó étvágyat kívánok neked!
Múltkor MÁR EMLÍTETTEM, hogy ellátogatok az egyik legbarátibb magyar zenekar koncertjére, illetve írtam is az új lemezükről egy kritikát. Azonban arra nem is számítottam, hogy meg fogok szeretni egy még mosolygósabb bandát is aznap este! A KIES-től ezúttal elnézést kérek, SZOKÁSOMHOZ HÍVEN sajnos lekéstem a nyitást, viszont Wrong Side parádésan indította az éjjelemet. Az Uzipov pedig gyönyörködtetően feltette az i-re a pontot.
Ha megkérdezett volna a koncert közben egy riporter, hogy mi az az 5 gondolat, amivel hasonlatba hoznám a Wrong Side koncertjét, a fentieket válaszoltam volna. Kanyarodjunk, viszont vissza először a kezdetekhez!
Vidáman hörpölgettük a sörünket G-vel (aki a kompániám volt e nemes esemény napján), s a karszalagok felpattintása után meghökkentünk, hogy lekanyarítottak egy szeletet a Dürer nagyterméből. No para, visszagondolva hangulatosabbak is voltak a fellépések, hogy a közönség tömörebben volt elhelyezkedve. A vallások, egyházak és Isten rejtelmeiről diskurálva vártuk a vendégzenekart, akikről egyelőre nulla információnk volt. Nem is sejtettük, hogy pokoli bugyrokba fognak minket elkísérni, balanszírozva a koncertet megelőző G-vel történő témázgatásunkat.
És ez most nem is érdekes. A lényeges az, hogy a Wrong Side nagyon is meggyőzött. A Wrong Side Of The Wall névből levedlett banda megdöbbentően profi volt és egységes. Süvítettek a gonosz, lassú riffek (amik mindig fülig érő mosolygásra késztetnek) és megfelelő arányban volt a tiszta ének és hörgésikolyozás*. Kifejezetten meg szokott fájdulni a fejem, mikor túlzásba van víve a deathmetálozgatós krákogós üvöltés, azonban ez esetben erről szó sem volt. Lelkemnek oly kedves, súlyos dallamok és nehézfém szagú, ármánykodó gitár akkordozások ott voltak, ahol a helyük volt, boldogan bólogattam hát a Wrong Side koncertjére. Sajnálatos gyengeségek, amin szerény véleményem szerint, változtathatna a zenekar: káosz csökkentése a gitárok hangzásában (sok volt a reverb effekt?), illetve klassz lenne érteni a szöveget, amit énekel a frontember úr.
Hörgésikolyozás*: direkt írom, mert volt egy olvasóm, akit idegesített az új terminológia használata. Köszönöm.
Előzenekarként ismertük meg őket, eddig előzenekarként pillantottunk bele produkcióikba, esetleg Fishing On Orfűre visszaemlékezve, mondhatnám azt, hogy célzottan lőttük be az Uzipov koncert a napi programunkba. A zenekarra fókuszálva azonban még soha nem váltottunk jegyet. Éppen eljött az ideje.
Megtisztelve a közönségüket, a srácok láthatóan szépen felkészültek a koncertre. Még intro-bevonuló zenéjük is volt! Ilyet csak a legmenőbbek engedhetnek meg. Az albumhoz hasonlóan könyörtelenül belecsaptak a lemezbemutató produkcióba a Szennyes nyitószámával.
Féktelen düh, sodróan súlyos dallamok és baráti közönség jellemezte a koncertet. Az első sor vidáman pogózta végig a koncertet (minden tiszteletem a tietek, én biztos nem bírtam volna). Amikor épp nem az járt az eszemben, hogy mekkora jó, hogy jelen vagyok és élőben élem át az új lemez szaftjait, illetve nosztalgiával átitatva rázom az öklömet a régebbi számokra, figyeltem a körülöttem lévők arcait. Egyértelműen látszódott, hogy a zene élvezése mellett, ilyesmi foroghat a fejükben:
Bárcsak több cimborám is kedvelné ezt a zenét... Nagyon szívesen megosztanám velük az érzést. Sajnálom, hogy elhatárolódnak a nehezebben emészthető, azonban végtelenül őszinte zenétől. Durva muzsika, de legalább kiengedi a hallgatóságból a sok negatív gőzt. Igen, ilyen az élet itthon. Feszülve, vicsorítva, dühöngve éled az életedet, csak bebújsz egy álarc mögé, hogy elrejtsd az egészet. Fogcsikörgatva küldöd el a faszba az eléd kanyarodó taxist, idegeid szétpattannak, amikor kioktat a főnököd, hánynod kell, amikor megaláz a tesitanár. Kár, hogy sokan a maszkot soha nem veszik le, s magukba fojtják a negatív energiákat... Hallgatják a tingli-tangli summerchill edm mixeket és bambán mosolyognak kifele. Hm... lehet, hogy én vagyok a pöcs? Jaaa, hogy azért hallgatnak ilyen álarcos, pozitív zenét, hogy elfeledjék a bajt, s pozitív irányba fordítsák a tekintetüket? Lehet. Akkor, viszont hova tűnik az a sok negatív chi? Magukba szorítják? Mikor jön elő? Lehet, hogy épp egy rossz pillanatban, amikor nem számítanak rá? Íííííhj, azt a nemjóját, szétcsavarja az agyam ez a gitár-riff! Ja igen az új albumról van. Ezt már nevezem... Miről is gondolkodtam előbb? Hm..., na mindegy headbangelek tovább!
Pompás arányban adagolta a zenekar az új dalokat, a régieket, illetve a feldolgozásokat is. És milyen szépen figyeltek a közönségre! Y, a basszusgitáros-frontember olykor-olykor óva intette a hallgatóságot, nehogy elfelejtsenek iszogatni a sörükből. A lelkes közönség a szokásos Uzi!? POV!!! kántálással válaszolt mindenre, ami kijelentő mondat, kérdés, illetve dalbefejezés volt. Jó volt átélni, hogy ennyire baráti volt a társaság.
Csodás ívet lehet látni a zenekar fejlődésében, méghozzá felfelé ívelőt. Két-három éve egy Isten Háta Mögött koncert előtt nyitottak és rosszul lettem a hangzástól. Fogalmam sincs mit műveltek azóta a fiúk, de ami történt, azt csak pozitív szavakkal lehet jellemezni. Nem gondoltam volna akkor (pár éve, amikor először szembe jött velem az Uzipov egy fesztiválon vagy előzenekarként), hogy bármikor is élvezni fogom a banda soundját. Szombat este, viszont úgy éreztem, hogy valami elkészült. Élvezhetően fémszagú, kedves, széttorzított gitár és basszusgitár tökéletes összhangban állt a feszes dobbal. Megbocsájthatók voltak az alkalmankénti elpengetések, elütések egymás mellett. Élvezet volt látni, hogy kibontakozott egy zenekar és vállalható főfellépővé cseperedett egy szombat esti düreres eseményen.
Hazafele mosolyogva haraptam bele az olcsó gyros-ba, fotót fölöslegesnek éreztem. Jó étvágyat mindenkinek.
Már egy hónapja fut ez a blogos őrület! Igaz, szűkös időm miatt nem tudok szolgálni nektek napi egy igényes poszttal, azonban harcolok azért, hogy legyen legalább 2-3 poszt/hét. Szeretnék neked sok boldogságot, szórakozást, kacagást, érdekes híreket-gondolatokat, pityergést és őszinte tartalmat átadni ezentúl is.
Kezdem a legérdekesebbel és egyben legmitikusabb témával. Komoly munkában vagyok egy projekttel kapcsolatban, ami valószínűleg gyökerestül meg fogja változtatni az életemet. Agyalás, kreatív ötletelgetés, brainstormolgatás önmagammal, illetve, ha van rá partner: cimborákkal. Demo videó felvételek történtek meg egy hete és eszméletlen izgalomban vagyok ennek kapcsán és megkezdődtek a szkriptírási munkálatok is. Nem akarok túl konkrét lenni, hogy nagyobb legyen később a meglepetés, ezért csak egy sokat mondó werk-képet osztok meg veled. Itt zajlott a vidámság eddig főzéseim, sütögetéseim kapcsán, illetve itt fog történni a csoda a jövőben.
Méghozzá kaja ügyben. A napokban fejlesztek egy - még talán kevesek által kóstolt - ételremeket, melyet úgy hívnak: MeatMuffin with Cheesefun! Ez egy különleges muffin típus lesz, valószínűsítem, hogy már próbáltál édes ízvilágú muffint életedben. Talán sósat, viszont még nem.
Mi lesz benne? Csak olyan összetevők, amik jómagamat is elvarázsolnak! Bacon, hús, sajt, piritós kockák. Az alfa verzió nem sikerült sajnos túl szépre, ezért még lefotózni sem mertem. Az ízvilág viszont ígéretes, alig várom, hogy másodszorra is legyártsam a művet (remélhetőleg baráti kinézettel). A sajtszósz drámai elkészülését viszont megosztom veled, remélem, választ tudok adni neked a sajtszószokkal kapcsolatos vágyaidra!
Egyedi témájú, barátságos, családias környezetben megrendezett interjúk várhatóak zenekari témában. Első célpontom lesz a Sorbonne Sexual, a budapesti és debreceni fennhatósággal rendelkező, őszinte underground posztalternatív-textcentrikus banda.
Előzetesen, amit tudnod kell róluk: Október 13-án fellépnek a kultikus Kuplung szórakozóhelyen, Budapest szívében. Event itt (ingyenes egyébként + a kiváló Jáde Nyúl itt tartja a lemezbemutató koncertjét!): https://www.facebook.com/events/1075433075877325/
Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, idepasszintom a zenekar legújabb felvételét, az ígéretes című Karvit Dourgalt.