Parádés koncertek történtek meg csütörtökön a Kuplungban. 

Fellépett a Jáde Nyúl, majd jött The Adolescens, végül a Sorbonne Sexual zárta az estet tegnap a Király utcában. A Jáde + Sorbonne engem egészen meggyőzött, míg a Serdülők zenéjéről kiderült sajnos, hogy nem az én stílusom. A közönség élvezte a performanszukat, meg nem volt igazából kritikus hiba a fellépésen, de nekem nem jöttek át a kigombolt ingek és tinédzser mellkasok. Nem összekeverendők a 80-as évekbeli hardcore punk mozgalom atyjaival, viszont nálam ők a közönségdíjasok, mivel rajtuk voltak az este folyamán a legtöbben. Meg is osztom veled a számot, ami megtetszett a koncertjükön.

Térjünk át a két cikk-címadó zenekarra.

A hét elején, október 10-én jelent meg a Jáde Nyúl új EP-je, a Mi a Széllel Járunk c. közepes méretű album! Ennek örömére a tegnapi (kinek, mikor, mi), csütörtöki napon rendezték meg a srácok a lemezbemutató koncertet, amire meghívták az általam is kedvelt Sorbonne Sexualt. Úgy éreztem, a megjelenésem kötelező a helyszínen, így hát el is mentem a zsúrra mulatni.

Meg persze: dolgozni.

Nem viccelek, tényleg! Legeslegelső interjúmra készültem, méghozzá a két baráti zenekar frontemberével, Kovács Leventével a Jádéből és Karádi Gergővel a Sorbonne-ból. Az interjú hamarosan megnézhető (!) lesz, hála Belső Marcell cimborámnak, aki vállalta a mozgóképek lövését az este alatt. Varázslatos rendező mester Ő, a héten közösen forgattunk a lakásán egy vizsgafilmet, amiben én is feltűnök (!!) majd. Posztolásra kerül a videóinterjú a facebook oldalamra (!!!) is majd a napokban. Egyszóval mennek előre a dolgok.

Visszatérve a zenére:

El lettem bűvölve a Jáde Nyúl új EP-je által! Kétszer is. Egyrészt élőben, a koncerten, másrészt az eseményt megelőző napon hallgattam szörnyű fogfájás közepette, s csodák csodájára elmulasztotta a fájdalmaimat. Lehet a pszichedelikus hangzásvilág miatt, ami különösen kedves a lelkemnek. Lehet a fület simogató keverés tehetett róla (Beke István - gratula). Mutatom:

Az első szám (Balatonakárhol) ugyan még nem indul olyan erősen, de végighallgatva az albumot, azt vettem észre, hogy ejha, ez nagyon egyben van. Szép ívet vezetnek végig számok, az album pedig kicsúcsosodik, a lemez címét adó, Mi A Széllel Járunk című hőseposzban. Aztán azt vettem észre, hogy már harmadszor hallgatom újra az öt számot. A Rozsdaváros EP óta - szerény véleményem szerint - kiemelkedő irányba mozdultak el hangszerelésileg és a szöveg világ is sokkal komolyabb lett az új nótákban. Kedvenc söraim a felvételről:

És ha elég erősen gondolunk rá, átváltozunk angyalokká
nem kell tovább korán kelni, egész évben mákosbejgli...

Minden magyar jóembert gyötrő gondolatok. Felocsúdva az albumhallgatásból, rájöttem, hogy megszegem a KETTŐVEL EZELŐTTI ÍRÁSOMBAN EMLÍTETTEKET, hogy csak Gergővel (Sorbonne Sexual) fogok interjúzni. Világossá vált számomra, hogy dupla riport lesz,  Levente (Jáde Nyúl) is szót fog kapni a koncertek után. Jádéék koncertje, egyébként, igazán erősre sikeredett, azonban feltűnt a nagy kontraszt a régi és új számok között. A kontraszt tárgya pedig a minőség volt, nekem sokkal nagyobbat ütöttek az új számok, mint a régiek. Így tovább fiúk!

Az este koncertsorozatát a Sorbonne Sexual zárta.

Méghozzá pompás kivitelezés kíséretében. Sajnáltam, hogy elszivárgott a nézőközönség az esti órák miatt, lemaradtak a népek a minőségi, underground zenéről. Volt egy kis csúszás, Sorbonnék így csak rendkívül későn, fél 12-kor tudtak kezdeni. Őszintén bevallom, már megalakulásuk óta ismerem a zenekart, így kicsit elfogultnak érzem magam ahhoz, hogy objektívan fogalmazzak bármilyen cselekedetükről. Ez ilyen. Évente átlagosan hat koncertjükön veszek részt, így viszonylag szakértőnek érzem magam a zenekar történetével, zenéjével, alkotásaival kapcsolatban. 

Gyönyörű, exponenciálisan növekvő görbét ír le a zenekar fejlődése, mindenféle szempontból.

Hangszertudásilag, hangszerelésügyileg, élő produkció összerakás-ügyileg, felvételek minősége szempontjából, s nincs is kedvem tovább sorolni, mert beleunnál, kedves Olvasó. Őszinte gitár riffek, megalkuvást nem tűrő szövegvilág, egyedi hangzásvilág (de ugyanakkor nekem már "magyaralterből" túlcsordul) jellemzi a zenekart. Ha szereted a Quimbyt, a Kispált, HS7-et, 30Y-t, de ugyanakkor nem rémülsz meg a csavarós gitárjátéktól sem, akkor mindenképp ajánlom a zenekart meghallgatásra.

Méghozzá, annál inkább élőben.

Nagyon ügyesek lettek a srácok öt és fél év együtt zenélés után! Peckes ütemek, szívhez szóló, "karádis" szövegvilág és karakteres zenei fordulatok adják a magját nem csak felvételen, hanem élőben elmuzsikálva is. Ritmus szekció legalább annyira összetart, mint egy korona ékszer-évfordulós (75 év) házaspár. Két gitár nagyon együtt van, egymást kiegészítések páratlanul megtörténnek, csak ritkán fordul elő káosz. Persze csak azért, mert az egyik gitáros viccel, nem hibázik.

Mielőtt túlajnároznám a zenekart: az egyetlen hiba, hogy a frontember úr nem tudja elhagyni a színpadot. Lecsengett a performansz ejakulálása után a végső szám is, túl vagyunk a lényegen, már a harmadik végső tus is megvolt, a lelkes közönség pihegve fordulni a kijárat felé, de akkor, csak azért is megjelenik még egy utolsó, egyszemélyes akusztikus nótára. Nem baj, azért szeretünk!

Itt hallgathatsz a zenekartól felvételeket.

Rövidre csapva a poszt végét:

Mire figyelj akkor a következő napokban:

Facebook oldalam indul: KATTINTS IDE, kövessél, köszi. Ha érdekesnek találtad az írásomat, eddigi szövegelésemet ezen a blogon, ne hagyj ki és ne hagyj éhen. Lesznek még a blognál is szórakoztatóbb tartalmak, szépen lassan elkezdem használni az fb oldalt aktívan.

Hamarosan a videóinterjú is közlésre kerül, a facebook oldalon lesz posztolva.

Fentebb említettem, hogy megjelenek egy rövidfilmben (rendező: Belső Marcell), egy-két nap múlva csatolok linket is, egyelőre még nem publikus az alkotás.

Köszi a figyelmet, ebből a cikkből a kaja kimarad, de azért jó étvágyat kívánok neked!