Az interneten barangolva meglepő felvételeket ástam ki a youtube bugyraiból.

Apró gyűjteményemben bemutatok neked néhány kuriózumot a show business világából. Akiknek nem volt elég a filmek és színházak színpadi jelenléte, s - hobbiból akár -  a zene világa felé fordultak. Készülj fel a legmeglepőbb pofákra és hangokra!

John McClaine, a melegszívű, puncimágnes popsztár.

Pár éve fedeztem fel, hogy Bruce Willis, a Die Hard filmek keménykezű rendőrnyomozója titokban blues és soul énekes. Ennek ellenére mindig megdöbbent, amikor a szúrós tekintetű akcióhőst lágy hangon hallom énekelni. A 80-as években még pompás frizurát viselő Bruce, minden bizonnyal benedvesítette a tini bugyikat. Ugyanakkor, nem csak a lányok ámításában volt ügyes, hanem még kitűnően is énekelt az alábbi felvételen. Under The Broadwalk c. Drifters feldolgozása a 2. helyet is megütötte annak idején az Egyesült Királyságban. Talán még te sem láttad ilyen formában alkotni (kb 00:30-kor kezdődik):

Scott Grimes, a Vészhelyzet, illetve az Elit alakulat oszlopos tagja se semmi.

Valószínűleg, nagy promóciót nem nagyon kaphatott zenei munkássága, azonban képzett hangja igenis figyelemre méltó. 10 éves korában már simán leénekelte a még meg sem jelent, nagytermetű, Israel Kamakawiwo'ole slágerét. Azonban nem ezt a felvételt akartam ide beszúrni, mivel senki sem ismerné fel az American Dad Steve-jét is szinkronizáló Scottot. Általában könnyed, melankolikus, szerelmes dalokat énekelget, amit jószerint nem tudok fél percnél tovább hallgatni, azonban az alábbi power ballada megütötte a blogom magasra tett mércéjét.

Russell Crowe egyik pillanatban gladiátor vagy csodálatos elme, másik pillanatban rockabilly macsó.

Russell az előző kollégájával ellentétben többet fektetett a zene világába, 30 Odd Foot of Grunts zenekara egészen híres bizonyos körökben. Tény az is, hogy előbb kezdett bele a zenekarosdiba, mint a színészetbe (már a 80-as években megalakult a banda, míg első filmszerepét 1990-ben jegyezte). Bugó, karakteres hangja szépen felteszi az i-re a pontot a TOFOG zenéjében. Legyen pörgős rockabilly nóta vagy nőcsábító gumirock, a gladiátronak semmi sem akadály. Élő felvételeit nézegetve azt vettem észre, hogy otthonosabban érzi magát zenélés közben, mint filmszerepeiben.

Amikor Dooku gróf kiszáll az űrhajójából és szimfonikus metált énekel.

2015-ben elhalálozott Christopher Lee nem csak a Star Wars, Gyűrű Kúra és Drakula filmekben volt zseniális, hanem a mikrofon előtt is. Mennydörgő hangját híresebb és kevésbé híresebb metál produkciókhoz kölcsönözte. Dolgozott a szimfonikus metált játszó Rhapsody of Fire-el, illetve szólóalbumán a Judas Priest gitárosával, Richie Faulkner-rel is. Operába illő hangján annyira meglepődtem, hogy félrecsúszott a frissen füstölt töpörtyű a légcsövembe (erről majd később). Hallgasd meg csodás hangját:

A csajok se maradjanak ki: Scarlett Johansson is hasít.

Mint minden értelmes zeneszerető, én is végtelenül tisztelem Tom Waits egyedülálló munkásságát. Nincs ezzel máshogy a Marvel filmek üdvöskéje, Scarlett sem, aki amellett, hogy iszonyú bájos színésznő és minden férfi álma, kitűnő énekes is a maga módján. 2007-ben dolgozta fel Tom Waits Falling Down c. dalát, amit amikor először meghallottam, rögtön tudtam, hogy bele fog kerülni ebbe az összeállításba. Azonban a youtube lejátszó listában jött a következő dal, s rögtön megváltozott a véleményem. Az érzelmektől duzzadó és stílusos dallamokat formáló hangja belesüllyesztett székembe, s csak bambultam előre, a klipet nézve. Fiúk, ne sírjatok.

Zárójelben jegyzem meg,

hogy soha ne feledj finomakat és az adott zenéhez illeszkedő mulatságokat enni. Délutáni posztírásomhoz parádés kompozíciót választottam magamnak: rozskenyér és töpörtyű, apró paradicsommal és erős zöldpaprikával. A zöldpaprika szétcsípte a lelkemet is, de sebaj, megérte. Ja és ne felejts el, itt blog.hu-n vagy jobb fent megtalálható gombon keresztül, facebookomra eljutva bekövetni, hogy lássam, hogy élveztek olvasni :)

Jó étvágyat kívánok.

Jó reggelt. Holnap kezdődik elölről minden. Addig is pihengess, hallgass zenét és egyél finomakat.

Történtek dolgok a héten.

Elkezdtem szeptember elindultával, a nyár után aktívabban dolgozni, s mostanában kevesebb időm lett blogposztokat irogatni, ezért az élnézéseteket kell kérjem. Ennek ellenére ne csüggedjetek, SOHA nem fogom abbahagyni! Beszámolok a hét eddigi történéseiről, hihetetlen dolgokban volt részem.

Visszatértem D' palotájába,

az ELŐZŐ, IDE TARTOZÓ TÖRTÉNETET ott folytattuk a srácokkal, ahol abbahagytuk. Pózoltam kicsit a konyhában,

majd hirtelenjében átcsapott a buli egy álarcosbálba. Mindenki elővette maszkjait, s elindult életem legrandomabb történése. A következő képen egy érdekes formát láthattok, aki meghallva a vidám mulatságot, zsebéből előkapva egy álarcot, becsöngetett a házba. (Ne tévesszen meg a batmenes sapka, azt csak kölcsönadtam neki a fotó erejéig.)

Különleges lény volt. Végtelen bölcsességeket súgott az emberek fülébe, a legtöbben felvilágosulva tértek haza végül a buliból. A parti részleteivel nem akarlak untatni, azonban azt elárulhatom, hogy nekem mit súgott a fülembe a semmiből érkezett élettudós. 

- Nézz a szíved mélyére. Tudom, hogy nem veted meg a McDonald's-ot és azt is tudom, hogy ma este nem fogsz tudni ellenállni a kísértésnek. Azt javaslom hozd ki belőle a legtöbbet. Készíts olyat, amihez még csak kevesen fogtak hozzá, töltsd fel instára és írd meg a naplódba, amint lehet.

Megfogadtam minden szavát,

szürcsöltem befele a bölcs üzenetet. Kicsit meglepődtem, amikor a naplóra is kitért, de betudtam annak, hogy bizonyára minden embernél okosabb és tájékozottabb a világon. Aki követ Instagramon, az már tudhatja a részleteket. Lélekszakadva leszaladtunk a kocsihoz, kitéptük az ajtókat, (természetesen) egy józan haver behoppant a vezetőülésre és elteleportáltunk a legközelebbi McDrive-ig. Majd átmentünk D-hez, ahol elkészítettem a kreatív összeállítást.

Szájamba érkezés előtti végállapotában, így nézett ki a remekmű:

Pompásan párosodott a sajtburger a spicy sertés burgerrel, de természetesen nem csak ezekből állt életem egyik legfinomabb hamburgere. Rejtettem bele egy kis mekis (kedvenc) hasábburgonyát, csemegeuborkát, két db sajtszeletet és bacon hiányában egy szelet plusz sonkát. Csak ne hagyjam ki a lényeget! Mivel a mekis kolléga sajnos nem adott BigMac szószt, így Taco szósszal helyettesítettem azt + a szokásos ketchup, majonéz, müstár. Imádtam!

Beleérkezvén egy ilyen, esti zabálós témához, rátérek valami igazán fontosra.

Történt meg már veled, hogy halál éhes lettél egy házibuli közepén (vagy épp otthon punnyadgatva) és ételrendeléshez folyamodtál kínodban? Alsó hangon 1500 forintot fizettél egy közepes pizzáért vagy hamburgerért? (Ezek a gyorskaják SOHA nem lesznek olyan finomak, mint "élőben", az étteremben elfogyasztva.)

Igen a válasz mindkét kérdésre? Biztos vagyok benne, mert nekem is az! Mindenkivel megtörtént már legalább egyszer. Ez a problémakör (drága, de közepes kaja) indított el bennem sok mindent pár nappal ezelőtt. Miért fizetünk ennyit gagyi kajákért? Miért nem rendeltem még soha finom pizzát? Miért fizetünk cégeknek közepes szolgáltatásért? Amikor kifizeted a közepes pizzádat az XY futárnak, gondolj arra, hogy nem csak az alapanyagért fizetsz. Kifizeted a futárt, a benzint, meg a szakácsot is. Eddig egyértelmű.

Ugyanakkor, a pizzáért fizetéskor kifizeted a menedzsmentet, a környezetszennyező csomagolást és szóróanyagokat, a cég könyvelőjét, a pénzügyest, a portást, a több millió forintos berendezést, a reklámköltségeket és még sorolhatnám. Miért neked kéne ezek után is fizetni? Neked semmi közöd a cég egyéb költségeihez, te csak egy ehető (jobb esetben finom) pizzát szeretnél enni. Vagy valami egészen más étket, talán valami érdekesebbet.

Hétfő és szerda reggelre különlegességgel készülök nektek.

A világhírű Mehikornt, a mexikói csípős csodát fogom rekonstruálni és a köz javára adni. Olyan adagot és úgy elkészítem neked reggelire, hogy minden ujjadat meg fogod nyalni. Semmi különlegeset nem kell csinálnod, csak KATTINTS IDE vagy a blog tetején lévő 'nagyon éhes lettem' menüpontra és regizz be nálam a zabához (a 'Megyek'-re kattintva). Siess, mivel exkluzíve, csak 6 adagot csinálok, ne maradj ki!

Mivel sajnos, a hazai fejlesztésű Yummber (ahol meg van hirdetve a kaja) fejlesztés alatt van, ezért csak Barion online pénztárcával lehet fizetni, viszont a jó hír, hogy egy ilyen - paypalhez hasonló - pénztárca létrehozása kb. 1 perc. Barion online pénztárcakészítéshez KATT IDE.

Végezetül egy lelkes kipróbáló (akit a figyelmesebb olvasók már ismerhetnek), R szavait adom vissza neked a Mehikornról:

"Na jó. Életem talán legfinomabb reggelije" - R 2016.09.07.

A hétvégén egy pompásnak ígérkező kalandra indultam.

Szentendre: más néven, a Duna-kanyar kapuja, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora, kiváló és világhírű énekesünk, Wolf Kati szülővárosa volt a szombati úti célom. A romantikát és macskaköves barangolásokat rejtő városba CS kísért el engem. Vele már találkozhattál E SZTORI KAPCSÁN.

Nem hibáztatom a BKV-t,

amiért indokolatlanul kitolták szeptemberre (iskolakezdésbe is belelógva) a szentendrei hév felújítását. Igazán semmiség volt egy hévutazás helyett fél hévutazást és két buszpótló járatot választani, ami igazából csak plusz egy órát csapott hozzá menetidőhöz. Visszafele is. Azért sem gondolok olykor vehemensen a budapesti közösségi közlekedésért felelős vállalatra, mert elfelejtették felhívni a forgalmi változtatásokra a figyelmemet, mindenki hibázhat. Legalábbis gyengék voltak a figyelemfelhívásban, mert hozzám biztos nem jutott el az üzenet.

Lényeg, ami fontos, rég nem jártam Szentendrén és a kultúrától és művészettől izzó város lenyűgözött.

A közlekedési megaláztatottságtól elfáradva is kiéhezve úgy döntöttünk CS-vel, hogy először feltérképezzük a helyszínt, ellazulgatunk a helyi sétálóutcán. Épp ideális volt az időjárás is egy kellemes butikoláshoz-kézműves utcai árus szemlének. 

Kiemelkedő színfoltja volt városnézésünknek a Dumtsa Jenő utcában sétálgatva meglátott Vén Kecske Árt Galéria. 

A kisméretű galéria-üzlethelységben egy hihetetlen formával találkoztunk.

Kinevezem a hét legérdekesebb arcának. Egy 60-as szőke, Madame Maxime-ra emlékeztető (nem testre, hanem arcprofilra) nővel kerültünk szembe. Szabad beszélgetésbe elegyedtünk a művésznővel, s megtudtunk egyet-mást. Amellett, hogy a galériában megtekinthető képek, szobrok és más művészi alkotások nagy részét ő hozta létre, állítása szerint 40 évig New Yorkban működött, mint hivatásos művész, valószínűleg ott szívhatta magába a legdeepebb alkotási stílust. Egyet nem értettem: valamilyen okból kifolyőlag Szentendrére költözött haza(?) és nem maradt ott tehetségét kamatoztatni a Nagy Almában.

Legveszélyesebb művét itt láthatjátok. Beteg.

Művészettel teletöltve magunkat indultunk tehát tovább, hogy étellel is teletölthessük hasunkat. Legideálisabb helynek a Dunakorzón elhelyezkedő Fantázia Éttermet találtuk. Ne érts félre, nem a név alapján választottunk. Lehet, hogyha az étterem neve alapján választunk, akkor soha a büdös életben nem tértünk volna be e vendéglátóegységbe. 

Sajnos nem is emlékszem, mikor ettem minőségi étteremben utoljára, de arra végképp nem, hogy mikor ettem ilyen pompásat.

Én egy parádés brassóit ettem, CS pedig egy kiváló chedar sajtal töltött csirkemellet, istenien elkészített steakburgonyával. 

Étkezés közben majdnem felreppentünk mámorunkban, annyira finom volt az eledelünk. Brassóim pontosan a tökéletességig volt fokhagymázva. Tudjátok, van az a szakács-mondás, hogy "Fokhagymázd, meg borsozd szét a kaját, hogyha lejárt vagy szar az alapanyag!" Szerencsémre, mivel tudtam erről az okos gondolatról, a leges-leges-legjobban élveztem ebédemet, mert éreztem, hogy optimálisan van fűszerezve és tudtam, hogy minőségi alapanyagokból van összerakva. Megkóstoltuk persze a másét is, s egyet értettünk abban, hogy rég nem ettünk ilyen finomat.

Nem így volt ezzel a szomszéd asztaltársaságnál ülő, kellemes hölgy.

Otromba stílusával a nullára csökkentette - ha nem az alá - a hangulatot egy, talán ígéretesnek ígérkezett dupla randin. Hívatta a pincért és félhangosan, üvöltve sipákolt: 

"Én ezt képtelen vagyok megenni, nézze meg, teljesen száradt itt is, meg ez is. Szörnyű volt, kérem vigye vissza és nem szeretnék e helyett mást rendelni".

Ártatlanul és csendesen eszegetett eközben a szemben ülő pár, látszott rajtuk, hogy hozzánk hasonlóan, ők is életük egyik legízletesebb ebédjét költik el. A világ legfanyarabb és legfelfuvalkodottabb hölgye pedig karba tette kezét és savanyúan bambult maga elé. Szerencsétlen barátja a továbbiakban szolidaritásból hozzá sem nyúlt az övéhez, ketten átlagosan az ötödét ették meg ebédjüknek. 

Príma egy dupla randi lehetett! Mindeközben CS-vel a hasunkat fogtuk a kuncogástól. Jót mulattunk a történteken és vígan ettük a mienket. A brassói aprópecsenyéhez eszméletlenül csúszott a barna Krušovice, páratlanul kiegészítve Gróf Nándor brassói vasúti szakács remekét.

A sörről jut eszembe:

Ismered a legparább összeesküvés-elméletet az újszerű sörgyártással kapcsolatban??? Kapcsolj át erre:

Nem? Hát én mostanában szinte csak ennek szenteltem az életemet. Kutatok, elemezgetek, szövök, filózok, rettegek és érzékelek.

Érzékelem, hogy abban a sörben, amiben kukoricadara van, kukoricát használtak fel erjesztő enzimként, széttépi az agyamat. Megiszok egy *cenzúra*-féle közepesebb sört és 1 órával később érzem a mellékhatásokat. Szó se legyen róla, nem az alkohol miatti csiccsentett állapotra gondolok, hanem valami egészen másra. Növekvő nyomás a fejben, enyhén - néha már közepes mértékben - lüktető fájdalom az agyban. 

És miért? Azért, hogy olcsóbb és gyorsabb legyen sört gyártani (főleg nyáron, amikor nagyobb a kereslet). Az anyjukat! Lecsippantják a malátát, meg a komlót és beleürítenek egy kis, rosszabb minőségű kukoricadarát? Gratulálok! Egyébként egy fikarcnyit sem bánom a dolgot. Amióta olvastam erről a témáról, kizárólag minőségi söröket vásárolok, pl.: Heineken, Straropramen. Ezek a márkák vannak olyan jók, hogy tisztességesen gyártják a mennyei nektárt és mellesleg finom is a főztjük. Ja, és nem fáj tőlük a fejem se.

Egészségedre!