Rengeteg aspektusból meg lehet ezt a témát közelíteni.
Beszélhetnék arról, hogy milyen sorrendbe és irányba kell helyezni az evőeszközöket, mielőtt hozzáfognánk az étkezéshez. Arról is, hogy milyen őrülten finom kaját kell enni ahhoz, hogy optimálisnak tűnjön a rítus, legyen az NUTELLÁS PALACSINTA VAGY MEHIKORN. Akár onnan is megközelíthetjük az esetet, hogy kivel eszünk: jó barátokkal vagy talán ellenségekkel? Valaki biztos szeret a haragosaival enni, biztos fokozza az étkezés intenzitását, bár én ezt kifejezetten nem ajánlom.
Az előzőket félretéve, én az egyik legfontosabb szemszögéből szeretném megfogni az étkezés tökéletesítésének elemzését.
Már talán a nyelveden van, amit gondolok: a zene. Meglepő, hogy ezt dobtam fel témának, mi? Véleményem szerint rengeteget tud dobni egy élelmiszer beviteli ceremónián az, hogy milyen hanghatást párosítasz hozzá. Most persze nem a böfögésekre és púzásokra gondolok, hanem a rádiómagnóról vagy internetről bekapcsolt muzsikára.
Lényeges figyelembe venni az étkezésedhez hallgatott zene hangulatát, ritmüsát és dinamikáját (nagyon fontos!!!), műfaját, hangszerelését, dallamát, harmóniáit. Mielőtt teljesen összezavarnálak ezekkel az idelökött, súlytalannak tűnhető szavakkal, bemutatom én hogy is csinálom ezt. Méghozzá azt, hogy hogyan választok zenét a kajához.
Vegyük a mai napomat.
Minden valahol itt kezdődött, egy kis paprikás krumpli felboostolása közben (boostolás=egy átlagos kaja feldobása akár ízügyileg, akár hangulatügyileg):
Az ebéd főzése közben gondoltam egyet és hangulatügyileg dobtam fel a mindannyiunk számára kedves - de ugyanakkor kissé már unalmas - paprikás krumplit egy jól irányzott dupla-páros-virslis hajítással. Egyből finomabb lett tőle a későbbi zaba. Az étkezés közben boldogan gondoltam vissza azokra a pillanatokra, amikor kecsesen beleejtettem a Füstli virsliket a vidáman bugyogó étekbe. Alapjáraton a krumplikás papri egy 6,5/10-es étel, de így kapott rögtön 1 pontot, így elérve a 7 és feles pontszámot.
Az élményhez hozzátevődött az is, hogy jól választottam meg az étkezéshez hallgatandó előadót. Valamilyen pörgős, robbanós előadót kerestem. Olyat, amelynél fellelhető a magyaros érzés, de mégsem túl nemzetieskedő. A magyaros ételhez és virtusokhoz igazodva, szinte egyértelmű volt a döntés:
A bejegyzésem tetején megismerhető Bohemian Betyars nótáira ettem emelkedett hangulatban az eledelt. 7,5/10-es pontszámhoz így párosult a muzsika nyomán még 1,5 pont, így a gyengébbek is már sejthetik: 6,5+1+1,5=9 pontszámot ért el az ebédem. Elégedett voltam az összeállítással.
Mindig gondolj arra, hogy elégedettséggel lapátold magadba az ételt.
Megismétlem: ez nekem megvalósult. Boldogabb lett az életem.
Térjünk arra rá, hogy miként fogod az enyémhez hasonló boldogságot elérni. Jól gondold át, hogy milyen zenét szeretsz és milyen zenét tudsz elviselni étkezés közben. Gondolt át, milyen jellemzőkkel van felvértezve a zene, amit hallgatni kívánsz (fent a segítség, de ide is leírom: hangulat, ritmus és dinamika, műfaj, hangszerelés, dallam és harmóniák). Nem akarok senkit megsérteni, de én speciál dubstepet képtelen vagyok étkezésközben hallgatni. Nem megy a ritmusa és dinamikája miatt sem, nem segíti a gyomrom munkáját. Viszont nagyon jól segíti a beleim munkáját! Dubstepet nagy szívvel ajánlom székeléshez.
Bocsánat, nem szerettem volna elvenni az étvágyadat.
Összefoglalva:
Boldogságod és emésztésed érdekében érdemes a megfelelő zenét kiválasztani (és hallgatni is) étkezés közben.
Jó étvágyat kívánok!
