ListenTheCook - zenésevősmulatság

ListenTheCook - zenésevősmulatság

Akkor ez most mi, mi köze ennek a blognak a gasztronómiához? ^^

2016. szeptember 03. - listenthecook
Kérlek: (ha nem tudnád mit kell tenni, kattints ide - ha viszont tudod miről van szó, ne is vedd figyelembe ezt a jelentéktelen sort, tudod mire gondolok)

Az ég világon semmi!

Az egész csak egy illúzió, hogy azt hidd, hogy valami előremutatóról, jelentékenyről, életszerűről olvasol. Általában szeretnél tájékozódni, információt gyűjteni a világról vagy éppen jól szórakozni. Nem tudom egyelőre, melyik fog igazán megvalósulni a jövőben, hogyan fog nálad lecsapódni a naplóm napi elfogyasztása.

Az első sort viszont NEM gondoltam igazán komolyan.

Lesz sok szabad szó az étkekről, összeállításokról, evésekről, zabálásokról. Kedvelem ezt a témát, ezért is kezdtem bele ebbe a blogos agymenésbe. Egy jó étkezés felvillanyozza a napodat.

Bemész suliba, munkába vagy otthon maradsz, kicsit fetrengeni, depizni az ágyon... akár unod a napot, akár nem, várni fogod az étkezés rítusát. Étkezni kell. Vannak ugyan zakkant emberek, akik úgy gondolják: NEM, de azért ők is táplálkoznak, minimum fénnyel.

Elkezded főzni a kaját vagy csak beteszed a mikróba, esetleg kiveszed a hűtőből, hogy bekapj valami hideget. Máris összefut a nyáladban a száj, várod, hogy megízlelhesd. NEM kell ezen mit szégyelni. Valld be, érzel egy kis vonzalmat az iránt, amit eszel. Valamiféle szexuális fűtöttséget. Nem olyat, amit barátnéd/barátöd felé érzel, de igenis jelentős érzés ez is.

Harapsz egyet a megmikrózott nutellás palacsintába, amit még reggelihez készítettél el.

post3.png

Szétárad a mámor a testedben... Igen ez ilyen. Mondjuk ki. Érzés enni. Soha ne told el magad elől, amit eléd raknak! Egyél! Szárnyalj! Érezd az ízeket! Legyél szabad! Ne foglalkozz azokkal, akik azt mondják: el vagy hízva haver :/ vagy: kevesebbet kéne enned, így sosem fogod magad igazán szeretni :(. Hazugság! Ezek az emberek a szemedbe hazudnak. Zárd ki őket, NEM akarnak jót neked.

Gondolj arra, hogy szeretsz enni, szereted ízlelni az étket, jól érzed magad tőle, megtölt. Miért venné el ezt az érzést más tőled???

Nagyon elrugaszkodtam a cikk címétől.

Vagy mégsem? Nem tudom. Megpróbálok fókuszálni, de a nutellás palacsinta teljesen elvette az eszemet. Finom volt, tényleg ezt reggeliztem.

A lényeg az, hogy a minap elmentünk bringázni itt a faluban Á-val és ez a történet, amit most elmesélek neked, vezetett rá fontos dolgokra. Egy közepesebb útvonal megtétele után, lecangáztunk a Duna egyik kisebb holtágához, megkerestünk egy helyet, ahol minden gond nélkül le tudunk pihenni a nagy tekerés után. Ismertük a helyszínt, talán fél éve volt, hogy felfedeztük ezt a csodás, csendes, ellazító, minden indulattól mentes, ártatlan csónak kikötőt, valahol a Camponával egymagasságban. A legalkalmasabb helyszínnek gondoltuk fontos dolgok átbeszélésének. Á-val régóta találkoztunk, barátságunk majdhogynem megsínylette, ezt a kis kimaradást. 

Szisszentettük pár sört, dumcsiztunk, témázgattunk, szettelgettünk.

Hazaérvén igazán elfáradtam és fáradásom közepette, igazán meg is éheztem. Már mondtam Á-nak a stégen, hogy mik a terveim. Amellett, hogy a hétvégén mindenképpen le kell néznünk kedvenc borfesztiválunkra (amiről majd holnap fogok beszámolni neked), azt is megemlítettem, hogy mi a konkrét projektem az estére. 

Aki mer, az nyer, főzésre tettem fel az éjszaka végső pillanatait.

Hazaérvén, még a cipőt sem ledobva, nekiláttam hát a munkának. Két serpenyő, egy gáztűzhely, egy keverős tál, egy fakanál és a hozzávaló élelmiszer voltak a fegyvereim. (Később kiderült, hogy fakanál helyett, egy sík, egyenesebb végű eszközt kellett volna használnom, de ez most részletkérdés.)

Itt látod az étket a főzés zivatarában (elnézést a kép minőségéért, abban a pillanatban, amikor készítettem, csak büszkélkedni szerettem volna Á-nak, hogy mi is itt a helyzet, a konyhában, nem gondoltam volna, hogy a kép bármikor nyilvános lehet):

post3_fozes_kozben.JPG

Ahogyan azt kell, a bacon kockákat pörkölősen roppanósra, de még kellően húsosra sütöttem, mellette az úgynevezett Mehikorn csürrögött-készülgetett, főleg tojásból és kukoricából, illetve lisztből, a többi, titkos összetevőt nem árulhatom el. Kérlek tekintsd meg elkészült állapotában:

Majdnem elájultam, amikor elkezdtem enni.

A Mehikorn, ismertebb közszólással a mexikói csípős csoda, valósággal szétomlott a számban, a bacon pedig ott porcogott, ahol kellett. Tettem rá egy kevés olcsóbb, csemege ketchupot, nem akartam elvenni az étek ízét egy karakteresebb, Henz csípős ketchuppel (egyébként az a kedvencem). Tökéletesen kiegészítette. Épp ideális volt az ízek összjátéka, táncra perdített még engem is, aki, pedig alapjáraton nem szeret táncolni. Sosem fogom elfelejteni.

Annyira belelkesedtem az evés közben, hogy fénysebességgel felnyitottam laptopomat és két kézzel ütöttem a regisztrációs gombot yummberen, meg szerettem volna osztani az élményt másokkal is. Erről most nem is ejtenék több szót, elfáradtam az írásban, majd holnap jelentkezek és FOLYTATOM A TÖRTÉNETET.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://listenthecook.blog.hu/api/trackback/id/tr1311672930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása